Az Ilie Verdet vezette Szocialista Munkáspárt és a magyarországi Munkáspárt /előző nevén: MSZMP, élén Thürmer Gyula pártelnökkel/ képviselői márc. 14-én megbeszélést folytattak Romániában, Félixfürdőn. /Cs. G., Bukarest: Kapcsolatfelvétel Thürmer és román testvérpártja között. = Magyar Nemzet, márc. 16./
1994. május 13.
Máj. 13-án Bukarestben Iliescu államfő és néhány baloldali politikus vendége volt Thürmer Gyula, a magyarországi Munkáspárt elnöke. Thürmer elégedetten beszélt a választásról: lehetőség van a magyar fejlődés demokratikus, baloldali korrekciójára. Sürgette a két ország közötti szerződést, hozzátéve, hogy a kisebbségek jogainak biztosításához "nem az autonómia az út, nem a területi autonómia az út." Thürmer elégedett volt a kommunistautód Szocialista Munkapárt vezetőjével, Ilie Verdet-cel történt megbeszélésivel. /Új Magyarország, máj. 14./
1995. október 13.
Göncz Árpád köztársasági elnök külpolitikai tevékenységét bírálta okt. 13-i budapesti sajtóértekezletén Csóti György, az MDF külpolitikai szakértője. Szlobodan Milosevics szerb elnök felesége a parlamenten kívüli, kommunista beállítottságú Jugoszláv Egyesült Baloldal elnöke Thürmer Gyulának, a Munkáspárt elnökének meghívására járt Magyarországon. Csóti szerint felelőtlenség volt, hogy Göncz Árpád fogadta őt. Csóti György Szent-Iványi István külügyi államtitkárt idézte, hogy a Külügyminisztérium nem tudott erről a fogadásról. Csóti György ebből arra következtetett, hogy Magyarországon kétféle külpolitika érvényesül, a köztársasági elnöké és a kormányé. Faragó András elnöki szóvivő a Magyar Nemzet kérésére nem volt hajlandó kommentálni az elhangzottakat. /Magyar Nemzet, okt. 14./ Faragó András a Magyar Hírlapnak viszont nyilatkozott: Magyarországnak egységes külpolitikája van. /Magyar Hírlap, okt. 14./
1996. július 19.
A Thürmer Gyula vezette Munkáspárt Elnöksége állásfoglalás bocsátott ki a "Magyarország és a határon túli magyarság" című tanácskozáson júl. 5-én elfogadott közös nyilatkozatról. "A magyar kormány csatlakozás a közös nyilatkozathoz nyílt fordulatot jelent a magyar külpolitikában, visszahozni igyekszik az 1990-94 közötti jobboldali magyar kormányok leplezetlen nacionalista politikáját." A nemzetiségi autonómia "előbb-utóbb a határok megváltoztatásának problémáját is felvethetné, veszélyes és megvalósíthatatlan." "A magyarországi parlamenti pártok azon nyilatkozata, amelyben saját törvényalkotó munkájukat összekapcsolják a határon túli magyarokkal való konzultációval, kimeríti a szomszédos országok belügyeibe való beavatkozás fogalmát. Elfogadhatatlan az is", hogy az éves költségvetés százalékban rögzített hányada illesse meg a külföldi magyar szervezeteket. A költségvetésnek az itt élő magyarok problémáit kell megoldani. A Munkáspárt követeli, hogy a kormány érvénytelenítse a nyilatkozatot. /A Szabadság (Budapest), júl. 19./ A szélsőséges kommunista párt elutasító, a szomszédos magyarellenes pártok dühödt támadásait visszhangzó nyilatkozatának néhány megállapítását szintén hangoztatja a liberális hetilap főszerkesztője, Lipovecz Iván: a "magyar kormányhivatalokban nem gondolták módszeresen végig, miféle diplomáciai bonyodalmakkal is járhat egy efféle nyilatkozat elfogadása." Lipovecz szerint igazán "delikát" kötelezettséget vállalt a magyar kormányzat: elfogadta, hogy a határon túli közösségeket Magyarország mindenkori éves költségvetésének bizonyos százaléka illesse meg. "Túl azon, hogy a maga idejében nem lesz könnyű egy ilyen költségvetési fejezetnek a konkrét ?külmagyar? címzettjeit megnevezni, a százalékos nagyságrend azt sejteti, hogy több tízmilliárd forintra rúgó támogatásra számíthatnak a magyar állami költségvetésből a határon túl." Ehhez "a pénzügyminiszternek is lehet néhány keresetlen szava." /Lipovecz Iván: Magyar-magyar csúcs után. 12 mínusz egy pont. = Heti Világgazdaság (Budapest), júl. 20./ A cikk mellett olvasható Domány András beszámolója /A lengyel változta/ arról, hogy a lengyeleknél nincs "Határon Túli Lengyelek Hivatala". Ugyancsak a cikk mellett áll a másik bekeretezett írás: Gyógyító kezek. Ebben a Segítő Jobb Egészségügyi és Humanitárius Alapítvány határon túli magyarok gyógykezeléséről számol be, ezt a költségvetés 1995-ben 150, idén 180 millió forinttal támogatta. Az elmúlt hat évben összesen 18 ezer határon túli beteget gyógykezeltek, mondta el Kalmár László kuratóriumi elnök. - Ez is alátámasztja Lipovecz mondanivalóját. -
1998. április 6.
Csóti György, az MDF külügyi kabinetjének vezetője nem tartotta eretnekségnek Csoóri Sándor javaslatát a határon túli magyarok számára megadandó kettős állampolgárságról. Megemlítette: térségünkben Horvátország már élt ezzel a lehetőséggel. Megfelelő rugalmassággal, összhangban a nemzetközi normákkal és a szomszédos országokkal egyetértésben, Magyarországnak is megoldást kell találnia arra, hogy az EU-tagság elnyerése után se korlátozódjék a szabad mozgás a határon túli magyarok számára. Személyes véleménye szerint többféle megoldás is lehetséges, az öt-tízéves vízum kiadásától a korlátozott kettős állampolgárság megadásáig. Korlátozás alatt Csóti György azt érti, hogy a kettős állampolgárság például nem jogosítana magyarországi munkavállalásra, letelepedésre. Ez biztosítékot jelentene arra, hogy a határon túl élő magyarok ne hagyják el szülőföldjüket. Az SZDSZ /Szabad Demokraták Szövetsége/ elutasította azt az elképzelést, hogy a határon túli magyarok alanyi jogon megkaphassák a magyar állampolgárságot és ezzel a szavazati jogot - jelentette ki Szent-Iványi István, az SZDSZ frakcióvezetője. Szerinte a kettős állampolgárság rontaná a kétoldalú államközi kapcsolatokat, és számos egyéb nehézséget okozna, hiszen a magyar állampolgárság olyan jogokkal és kötelezettségekkel járna, amelyek szinte teljesíthetetlenek. Gondot jelentene az orvosi ellátás kérdése, a nyugdíjjogosultság, valamint az adófizetési kötelezettség és a katonai szolgálat teljesítése. A szabaddemokraták véleménye szerint azt kell elérni, hogy lakhelyükön élhessenek megfelelő körülmények között a határon túli magyarok. Torgyán József, az FKGP elnöke szerint indokolt az MVSZ vezetőinek javaslata, miszerint a határon túli magyaroknak - a schengeni előírások ellensúlyozására - alanyi jogon magyar állampolgárságot és választójogot kellene kapniuk. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a probléma rendezésére a magyarság egészének kell a kérdésben állást foglalnia. Torgyán József szorgalmazta, hogy a magyarság összes érintett képviselőjének részvételével rendezzenek tanácskozást, amelyen a végső álláspont kialakulhat. Mint mondta, a kettős állampolgárság is egy lehetőség, de más megoldásokat is meg kell vizsgálni. A Magyar Demokrata Néppárt csak akkor alakítja ki véleményét az MVSZ javaslatáról, ha annak szövegét pontosan megismeri - nyilatkozta Szabó Iván, a párt elnöke. A Néppárt elnöke úgy véli, hogy a határon túl élő magyarok esetében a kettős állampolgárság intézményének bevezetése olyan fontos és komoly kérdés, amelyről csupán a híradásokból származó információk szintjén nem lehet állást foglalni. A Kereszténydemokrata Néppárt támogatja a határon túl élő magyarok alanyi jogon állampolgársághoz és szavazati joghoz juttatását, noha csak az alkotmányozási folyamat részeként tartja ezt megvalósíthatónak - nyilatkozta Báthori Gábor alelnök. A KDNP kétkamarás parlamentben gondolkodik, amelynek felsőházában kapnának helyet a hazai nemzetiségek és a határon túli magyarság képviselői - mondta el a politikus. Hozzátette: a KDNP egy európai kisebbségi kódex mihamarabbi elfogadását szorgalmazza, amely a jelenleg e tárgyban érvényben levő nemzetközi dokumentumok "bővített változataként" lenne hivatott elősegíteni a ma még megoldatlan kérdések rendezését. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke szerint elfogadhatatlan, hogy alanyi jogon állampolgárságot, illetve szavazati jogot kaphassanak a határon túli magyarok. Szerinte az állampolgárság ilyen megadására nincs nemzetközi precedens. Utalt arra is: pártja mindig is ellenezte, hogy a külföldön élő magyarok szavazati jogot kapjanak. Ugyanakkor elképzelhetőnek nevezett egy olyan, a szomszédos államok és az EU által is elfogadott megoldást, amely lehetővé tenné, hogy a határokon túl élő magyarok "speciális eljárással juthassanak be az országba". A Magyar Igazság és Élet Pártja üdvösnek tartja és a legnagyobb mértékben támogatja azt a javaslatot, hogy állampolgársághoz, illetve szavazati joghoz juthassanak a határon túli magyarok - nyilatkozta Csurka István elnök. A politikus szerint a jelenlegi helyzetben, amikor - mint fogalmazott - az "egy és oszthatatlan magyarság túlnyomó többsége mesterséges és igazságtalan határok által szétválasztva él", jogot kell kapniuk, hogy beleszóljanak annak az országnak az ügyeibe, amelynek sorsától "életben maradásuk és kultúrájuk fennmaradása függ". Az Együtt Magyarországért Unió elveti azt a gondolatot, hogy a határon túli magyarok alanyi jogon állampolgársághoz és szavazati joghoz juthassanak. Szöllősy György kampányfőnök, kisebbségi ügyekkel foglalkozó szakértő szerint hazánknak ezen a területen is az Európai Unió normáit kellene alkalmaznia, biztosítva a határon túl élő magyarok önrendelkezési, nyelvhasználati és kulturális jogait. Emlékeztetett: az EMU mindvégig azon munkálkodott, hogy a hazai nemzetiségek parlamenti képviselethez jussanak - szerintük ez jelenthet megoldást a szomszédos országok magyarjai számára is. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./
2000. szeptember 22.
Világossá vált, hogy a külhoni állampolgárságból lényegében semmi sem lesz, mert ennek legfontosabb elemét, a magyar útlevelet az úgynevezett státustörvény nem biztosítja, állapította meg Asztalos Lajos. Amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Magyarország néhány év múlva az Európai Unió tagja lesz, vagyis a nem schengeni országok állampolgárai, az ott élő magyarokkal együtt, az egyezmény értelmében csak vízummal utazhatnak Magyarországra, az MVSZ 1998 április elején azt ajánlotta, hogy a határon túli magyarság magyar állampolgársághoz juthasson. Az elképzelést a Független Kisgazdapárt mellett a Fidesz-Magyar Polgári Párt is fölkarolta. Az akkor még kormányon levő MSZP és SZDSZ azonban ellenezte azt. Kovács László külügyminiszter föltette a kérdést, hogy a kettős állampolgársággal rendelkezők melyik országban teljesítenek majd katonai szolgálatot, hol fizetnek adót, és hol vesznek részt a választásokon? Mondta ezt, mintha nem tudta volna, hogy mindenki ott katona, ahol lakik. Szent-Iványi István, az SZDSZ országgyűlési csoportjának vezetője arra hivatkozott, hogy ez megrontaná a szomszédos országokkal való kapcsolatot. Thürmer Gyula, az országgyűlésbe be nem jutott MSZMP elnöke, bár ellenezte a kettős állampolgárságot, úgy vélte, szükséges, hogy a határon túli magyarokat ne turistaként kezeljék, hanem megkülönböztetett bánásmódban részesítsék. Asztalos emlékeztetett arra, hogy Horn Gyula, az MSZP-s kormányfő volt az, aki 1994 és 1998 között különböző ürügyekre hivatkozva többször is fölvetette a határon túliak számára a vízumkényszer bevezetését, anyagi okokra hivatkozva a Kossuth Rádió teljesítményének a csökkentését, a Duna tv felszámolását stb. Kovács László akkori külügyminiszter, a magyar-román alapszerződés előkészítésének hevében kijelentette, hogy, úgymond, nem kívánja feláldozni Magyarország tíz és fél millió lakosát a határon túli magyarság vélt érdekeiért! Az akkori magyar kormány sietségében egyik engedményt a másik után tette, s amint az aláírás után kiderült, a szerződés előzetesen közölt szövege, ha csupán árnyalatokban, de nem volt azonos az aláírttal! 1997 januárjában, amikor úgy tűnt, elérkezett az idő, az SZDSZ-es Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori alelnöke, kifejezetten ellenezte a Bolyai Tudományegyetem újbóli létrehozását. Ugyanakkor az MSZP-vel és az SZDSZ-szel ellentétben a jelenlegi kormányszövetség tagjai nem csupán ígérnek, hanem az évek óta holtponton veszteglő magyar egyetem létrehozásához jelentős pénzösszeggel járulnak hozzá. - Hogy a kettős állampolgárságnak az MSZP és az SZDSZ által kifogásolt elemeit kiiktassa, a MVSZ a kérdés megoldására idén májusban a külhoni állampolgárságot javasolta, amelyik biztosítja a magyar útlevelet, de letelepedést, az ezzel járó személyi igazolványt, szavazati jogot nem. Az illetékesek ezzel szemben kidolgozták az úgynevezett státustörvényt, amelyből épp a legfontosabb, az útlevél, kimaradt. Miért hátrált meg a jelenlegi kormányszövetség legnagyobb pártja, a Fidesz, és mi ennek az oka? Talán az, hogy 1998 tavaszán az MVSZ fölvetését csupán választási ígéretként karolta föl, anélkül, hogy a kérdést valóban orvosolni szándékozott volna? Talán leintette őket az Európai Unió? Nem valószínű, mert az ugyancsak az Európai Unióba igyekvő lengyelek a kérdést simán megoldották: külhoni lengyel állampolgárságot és útlevelet biztosítottak a litvániai, a fehéroroszországi és az ukrajnai mintegy kétmillió lengyelnek. Románia az ukránok, oroszok, gagauzok kivételével máris megadja a román állampolgárságot a moldovaiaknak. Horvátország is állampolgárságot, útlevelet biztosított az országon kívüli horvátoknak, akik így vízummentesen utazhatnak Európa-szerte. Talán azért a meghátrálás, mert a törvénynek az országgyűlésben való megszavazásakor a kormány nem számíthat az MSZP és az SZDSZ képviselőinek a szavazatára? Ha a határon túli magyarságot - a kádári "hagyományokhoz" híven - leíró jelenlegi magyar ellenzék álláspontja érthető, annál érthetetlenebb a külhoni állampolgárságot ellenző hazai magyaroké. Az ilyen képviselők, szenátorok nyilván diplomataútlevéllel rendelkeznek, s fütyülnek a mások számára fontos kérdés rendezésére. De miért ellenzik mások, parlamenten kívüliek? Talán ők is efféle útlevéllel rendelkeznek? Miért ragaszkodik a magyar kormány most mereven az útlevelet nem biztosító státustörvényhez? /Asztalos Lajos: Kettős állampolgárság külhoni állampolgárság státustörvény = nulla? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./
2001. március 13.
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánította nemrég a magyar Országgyűlés február 26-át. A szocialisták mérsékelt hangnemben szóltak, egyedül Nagy Sándor parlamenti frakcióvezető adott hangot döbbenetének az ülésen elhangzott két felszólalás eszmeiségét illetően. A felszólalók - s ezt maga Nagy Sándor is elismeri - személyes fájdalmuk okán és jogán tettek "szélsőséges" kijelentéseket, de a képviselő elvárja, hogy a jelen lévő köztársasági elnök, Mádl Ferenc nyilvánosan határolja el magát a mai magyar társadalom békéjét háborító kijelentésektől. Hogy ez megtörténik-e, nem tudhatom. Thürmer Gyula, a kommunista hagyományokat nyíltan fölvállaló Munkáspárt vezetője már veszélyesnek és haszontalannak ítélte az emléknap deklarálását. Érdemes mégis továbbgondolni a történteket. Először is: miért beszélnek "diktatúrákról"? Az első fejezet 1919-re vonatkozik, amikor a Károlyi-féle fiatal demokratikus köztársaságot átjátszották Kun Béla nemzetidegen bolsevista diktatúrájának, s a Lenin-fiúk, Szamuely Tibor véreskezű komisszárjai kímélet nélkül gyilkolásztak szerte az országban, s áldozataik között volt ex-miniszterelnök, nemzethű, nemzetféltő értelmiségi, egyszerű munkás és parasztember, írta Magyari Lajos, hozzátéve, hogy nem lehet megfeledkezni az "ellentételezésről" sem, Prónay, Héjjas és Ostemburg keretlegényeinek atrocitásairól. Azokra sincs mentség. A második, a hosszú "felvonás" 1945-ben kezdődött, amikor a kommunista párt, miután kiirtotta, letaglózta politikai ellenfeleit, korábbi koalíciós partnereit, a szociáldemokratákat, a kisgazdákat, rövid úton lehetséges kommunista riválisaival is leszámolt, Rajk László, Sólyom tábornok a legismertebbek közülük. Többet pisszenés sem lehetett az országban, mert az ellenvélemény a gyűjtőfogházba, Vácra, Márianosztrára, Recskre vezetett. Vagy a bitófára. Fortélyos félelem igazgatott az országban - mint mindenütt a "béketáborban" - egészen ötvenhat őszéig, a forradalomig. Következett a megtorlás. Igenis emlékezni kell, hangsúlyozta Magyari, méltósággal, önvizsgálattal, a nemzeti megbékélés egyedül méltóságos szándékával. /Magyari Lajos: Kell-e emlékezni? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./
